Megálltam egy szivárvány alatt…
Posted in Életem apró pillanatai on 2009/06/23 by Alexandra
Megálltam egy szivárvány alatt
Nem volt más csak múló pillanat
Mégis ezer évet ölelt át,
Meghajlottak előtte a fák
Semmi se volt, és mégis minden
Öröm.- Elveszettnek hitt kincsem
Madár képébe’ vállamra szállt
Feledtem minden bús éjszakát
Csak ülök a betonon némán
Felhők másznak a színes létrán
Hálóingbe bújik már a Nap
S csak írok, a szivárvány alatt…
Most semmi komolyat
Posted in Életem apró pillanatai on 2009/06/16 by AlexandraBeleharapnék egyszer
a fülcimpádba, csak
úgy játszásiból. Mint
az ösztönlények, akik
így mutatnak szeretetet kedves, őszintén.
—
Aztán dobálhatnánk
egyre csak egymás markába
a teniszlabdát. Nyáltól csöpögős
mivoltát vajon felvennéd
a pázsitról? hogy
aztán eldobhasd ismét
és loholva futkossunk utána.
—
És kicsit még a sapkámat
is szétcibálhatnánk. Csak,
hogy mi igazán mókásak
legyünk. Úgy játszanék most
veled bújócskát…
Addigra elvesznél bennem, majd megkereslek.
Elszámolok 10-ig és ígérem nem lesek!
Aztán, ha megunod szólj ám!
—
De én gondoltam
még arra is, hogy számháborúzzunk!
vagy játsszuk azt, hogy indiánok
vagyunk. Kapsz tőlem
majd madártollat bele a hajadba.
- csak ki ne fújja a szél…
—
Aztán beköltözünk oda,
ahonnan forrócsoki
folyik a csapból, meg
mesekeksz lóg a plafonról.
Majd lefekvéskor csókot nyomok
az orcádra, mielőtt
leoltjuk a rizslámpát.
—
És aztán, ha felébredünk
és csipás szemem kiábrándul
a te taknyos, szipogó
Orrodból, akkor majd elengedem
a kezed és hagyom…
Gondolom hazamész,
és én is azt hiszem
buborékot fújva másik irányba dúdolom magam.
—————————————————————————–
Erre a versre egy fehérvári újságban akadtam rá, és nagyon megtetszett… 
(:
Posted in Életem apró pillanatai, Érzések on 2009/06/14 by AlexandraSzeretem a csokoládét: a töltöttet vagy a töltetlent. Lehet mogyorós, pralinés, kekszes, tejszínes, epres, nem számít. Csak az számít, ahogyan a számban olvad… Annyira lágy. Szeretem a zenét, a táncot, a színházat és a filmeket. Sokszor túlzottan is magával ragad egy-egy alkotás. Szeretek sétálni, akár esik az eső, akár süt a nap, akár éjjel van, akár nappal. Mindig megnyugtat a séta. Szeretem az eső, a frissen vágott fű és a virágok illatát. Szeretem a pipacsokat, a pipcsmezőket. Szeretem a természetet. Imádom a bárányokat. Annyira édesek, és sokszor bolondosak. Szeretem az embereket, az emberi érzéseket. Szeretek néha egyedül lenni, és csak gondolkodni, máskor viszont társaságra, barátokra vágyom. Szeretek bulizni, azután meg jókat aludni. Szeretek emberekkel megismerkedni, társalogni, nevetgélni, rávenni egymást az őrültségekre, majd ezen jókat mosolyogni. Talán ez a legfőbb dolog: Szeretek mosolyogni. A mosoly mindig mindent megold, minden pillanatot széppé varázsol. Szeretek még utazni is. Egy-egy új tájat, új várost felfedezni, megismerni, és olykor-olykor visszatérni oda nosztalgiázni. Szeretek nosztalgiázni, szeretek visszagondolni a múltra, a régi szép emlékekre. Szeretem, ha bókolnak, ha udvarolnak nekem. Szeretek álmodozni. Szeretek küzdeni az álmaimért, és szeretem meg is valósítani azokat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy szeretem az életet. Az életemet. (:
Nő a tükör előtt…
Posted in Zene on 2009/05/12 by AlexandraNem szeretem Ágnes Vanillát, mégis fantasztikusan feldolgozta József Attila néhány versét. Sikerült megszereznem az albumot. Az egyetlen problémám, hogy túlságosan egyhangú az összes szám. Ugyanaz a dallam ismétlődik, csak különböző variációkban. Mindenesetre érdemes meghallgatni a következő számot, mert szerintem nagyon szép…
